Government Decree 212/2020 (as in force on 17 May 2020)
This document has been produced for informational purposes only.
1
Government Decree 212/2020 (16 May)
on public health compulsory licences for exploitation within Hungary
The Government,
acting within its original legislative power laid down in Article 53 (2) of the Fundamental
Law, having regard to the provisions of Act XII of 2020 on the containment of coronavirus,
acting, with respect to section 7, within its original legislative power laid down in Article
53 (3) of the Fundamental Law, on the basis of authorisation by the National Assembly under
section 3 (1) of Act XII of 2020 on the containment of coronavirus,
acting within its function laid down in Article 15 (1) of the Fundamental Law,
decrees as follows:
Section 1 (1) With a view to satisfying the needs arising within Hungary in connection with
the health crisis as defined by section 228 (2) of Act CLIV of 1997 on healthcare, the Hungarian
Intellectual Property Office (hereinafter “HIPO”) shall issue a public health compulsory licence
(hereinafter “public health compulsory licence”) for the exploitation of
a) a medicinal product or an active substance under patent or supplementary protection, or a
medical device or an investigational medicinal product under patent protection (hereinafter
jointly “healthcare product”), or
b) a procedure, equipment or tool under patent protection that is required for the production
of a healthcare product.
(2) On the basis of a public health compulsory licence, the compulsory licence holder shall
be entitled to exploit the healthcare product, procedure, equipment or tool solely for satisfying
the needs arising within Hungary as set out under paragraph (1).
(3) The public health compulsory licence shall not confer exclusive right of exploitation; on
the basis of the public health compulsory licence, the public health compulsory licence holder
may not grant any licence for exploitation.
(4) The HIPO shall determine the period of a public health compulsory licence based on
information provided by the pharmaceutical state administration organ and having regard to the
needs suitable for the management of the health crisis, with the proviso that the period for which
a public health compulsory licence is granted shall not last longer than until 31 March 2021.
(5) The pharmaceutical state administration organ shall issue the certificate regarding the
supply need under paragraph (4) at its own discretion, based on the analysis of information on
the amount of supplies available and the assessment of risks. To acquire further data required
for issuing the certificate, the pharmaceutical state administration organ may contact also the
administrator of the National Healthcare Reserve or the Ministry led by the Minister responsible
for healthcare for data provision.
(6) For a public health compulsory licence, the patent holder shall be entitled to an appropriate
fee. The fee shall be determined by the HIPO. The fee shall reflect the economic value of the
public health compulsory licence and, in particular, it shall be proportionate to the fee that the
public health compulsory licence holder should pay on the basis of a licensing contract
concluded with the patent holder, having regard to the conditions of licence trade established
in the technological sector of the invention.
(7) When determining the fee under paragraph (6), the HIPO shall take into account, in
particular,
a) the typical rate of exploitation fees and net sales in the industrial sector concerned and
b) the rate of the contribution of the use of the patent under public health compulsory licence
to the economic advantage manifest in the healthcare product, or in the procedure, equipment
Government Decree 212/2020 (as in force on 17 May 2020)
This document has been produced for informational purposes only.
2
or tool under patent protection that is required for the production of a healthcare product (patent
contribution rate).
(8) The public health compulsory licence holder may renounce the public health compulsory
licence at any time, by means of a declaration addressed to the HIPO. The HIPO shall notify
the patent holder and the pharmaceutical state administration organ of the renunciation.
(9) The public health compulsory licence shall terminate upon renunciation, the expiry of the
fixed period under paragraph (4) or the termination of the supplementary protection.
(10) In case the public health compulsory licence is terminated due to renunciation or the
expiry of the fixed period under paragraph (4), the pharmaceutical stated administration organ
shall order, by way of a decision, the destruction of the healthcare product, or the procedure,
equipment or tool required for the production of a healthcare product, that has not been lawfully
placed on the market by the public health compulsory licence holder.
(11) Paragraph (10) shall not apply if, before the expiry of the fixed period under
paragraph (4), the public health compulsory licence holder acquires a new public health
compulsory licence with the same material scope as the public health compulsory licence
serving as basis for the production of the healthcare products.
(12) If placing on the market of a healthcare product produced on the basis of a public health
compulsory licence is conditional, by virtue of an Act, upon a permit issued by an authority, in
the course of its permission procedure, when deciding on an application, the authority of
permission shall regard the content of the public health compulsory licence as having been
proven.
Section 2 (1) Healthcare products produced on the basis of a public health compulsory
licence shall be distinguished from products produced by the patent holder by a unique marking.
The fact that a healthcare product was produced on the basis of a public health compulsory
licence granted by the HIPO for the sole purpose of placing it into market in Hungary shall be
clearly indicated on the packaging and any related documents.
(2) The pharmaceutical state administration organ shall oblige public health compulsory
licence holders who fail to fulfil their obligation under paragraph (1) to repackage the healthcare
products in compliance with paragraph (1) and section 3 (2) c).
(3) In accordance with section 35 (3) of Act XXXIII of 1995 on the protection of inventions
by patents (hereinafter “Szt.”), a patent holder may claim damages for the unauthorised use of
a healthcare product, or a procedure, equipment or tool that is required for the production of a
healthcare product, under patent protection. This provision shall apply to supplementary
protection accordingly.
Section 3 (1) To the procedure relating to public health compulsory licences, the provision of
the Szt. shall apply subject to the following derogations:
a) the HIPO shall proceed in a panel of three,
b) for the remedy of deficiency or the making of statements, a time limit not shorter than
fifteen days, but not longer than thirty days, shall be set, and extensions of time limits may be
granted only in particularly justified cases,
c) the HIPO shall proceed as a matter of priority.
(2) In addition to the requirements specified in section 45 (5) and (6) of the Szt., an
application for a public health compulsory licence shall contain the following:
a) the registration number of the patent or supplementary protection certificate granted for the
invention to be exploited on the basis of the public health compulsory licence,
b) the name of the healthcare product, or the non-proprietary name of a medicinal product,
the applicant wishes to produce on the basis of the compulsory licence,
Government Decree 212/2020 (as in force on 17 May 2020)
This document has been produced for informational purposes only.
3
c) the markings distinguishing the healthcare product to be produced on the basis of the public
health compulsory licence from the products of the patent holder, in accordance with
section 2 (1),
d) a certificate by the pharmaceutical state administration organ certifying that the applicant
applies for a public health compulsory licence for a healthcare product suitable for satisfying
the needs arising within Hungary in connection with the health crisis in a necessary amount, as
set out in the certificate,
e) a certificate that the applicant for a public health compulsory licence has the capacity
required for the production of the amount to be produced on the basis of the public health
compulsory licence as specified in the certificate under point d),
f) if the requirements set out in point e) are not met, a certificate that the applicant made
substantive preparations to secure the capacity required for the production of the amount
specified in the certificate under point d).
(3) The submission of an application for public health compulsory licence shall be subject to
a fee as set out in the law on administrative service fees in industrial property procedures. In
the case of a failure to pay such fee, the application shall be deemed withdrawn.
(4) After the receipt of an application, the HIPO shall examine whether
a) the application meets the conditions set out in paragraphs (2) and (3),
b) the conditions set out in section 1 (1) are met.
(5) Within eight days following the receipt of an application, the HIPO shall notify the patent
holder concerned of the fact that an application for compulsory licence was submitted regarding
his invention.
(6) Any infringement proceedings against the applicant for a public health compulsory licence
related to the patent, or supplementary protection certificate, specified in the application, or any
provisional measures connected thereto, shall be suspended until the decision by the HIPO.
(7) If an application for a public health compulsory licence does not meet the conditions set
out in paragraph (4), the applicant shall be called upon to remedy the deficiencies or to make a
statement. The application shall be rejected if it fails to meet the examined requirements, even
after the remedy of deficiencies or the making of a statement. If the applicant fails to respond
to a notice to remedy deficiencies within the time limit set, the application shall be deemed
withdrawn.
Section 4 (1) The HIPO shall decide on granting a public health compulsory licence or
rejecting an application without conducting a hearing. The decision shall be put in writing and
communicated to the applicant. The HIPO shall notify the patent holder of the decision within
eight days following the making of the decision.
(2) A decision granting a public health compulsory licence shall include the following:
a) the period of the public health compulsory licence,
b) the characteristics distinguishing the healthcare product to be produced on the basis of the
public health compulsory licence from the product of the patent holder,
c) the fee payable to the patent holder,
d) the registration number of the patent or the supplementary protection certificate, and
e) the name of the healthcare product or the non-proprietary name of a medicinal product.
(3) A public health compulsory licence shall be registered in the register of patents or
supplementary protection certificates and an official notice thereon shall be published in the
official journal of the HIPO about it.
(4) The HIPO shall notify the pharmaceutical state administration organ of granting a public
health compulsory licence without delay.
Government Decree 212/2020 (as in force on 17 May 2020)
This document has been produced for informational purposes only.
4
Section 5 (1) To legal remedies against a decision of the HIPO under section 4 (1), the
provisions of the Szt. shall apply, with the proviso that an application for modification shall
have no suspensory effect regarding a public health compulsory licence granted.
(2) During the period of the compulsory licence, an interim relief shall not be allowed in an
action brought against a decision concerning a medicinal product produced on the basis of the
compulsory licence.
Section 6 (1) With the exception specified in paragraph (2), this Decree shall enter into force
on the day following its promulgation.
(2) Section 7 shall enter into force on the fifteenth day following the promulgation of this
Decree.
Section 7
2722 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2020. évi 112. szám
A Kormány 212/2020. (V. 16.) Korm. rendelete a belföldi hasznosításra szolgáló közegészségügyi kényszerengedélyről
A Kormány az Alaptörvény 53.cikk (2) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, figyelemmel akoronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény rendelkezéseire, a 7. § tekintetében az Alaptörvény 53. cikk (3) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény 3. § (1) bekezdése szerinti országgyűlési felhatalmazás alapján, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:
1. § (1) A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 228. § (2) bekezdése szerinti egészségügyi válsághelyzettel összefüggő belföldi szükségletek kielégítése céljából közegészségügyi kényszerengedélyt (a továbbiakban: közegészségügyi kényszerengedély) ad a) szabadalmi vagy kiegészítő oltalom alatt álló gyógyszer vagy hatóanyag, szabadalmi oltalom alatt álló orvostechnikai eszköz vagy vizsgálati készítmény (a továbbiakban együtt: egészségügyi termék), vagy b) egészségügyi termék előállításához szükséges, szabadalmi oltalom alatt álló eljárás, berendezés vagy eszköz hasznosítására.
(2) A közegészségügyi kényszerengedély alapján a kényszerengedélyes az egészségügyi terméket, eljárást, berendezést vagy eszközt kizárólag az (1) bekezdésben meghatározott belföldi szükségletek kielégítése céljából hasznosíthatja. (3) A közegészségügyi kényszerengedély nem ad kizárólagos jogot a hasznosításra, a közegészségügyi kényszerengedélyes a közegészségügyi kényszerengedély alapján hasznosítási engedélyt nem adhat.
(4) A közegészségügyi kényszerengedély időtartamát az SZTNH a gyógyszerészeti államigazgatási szerv tájékoztatása alapján az egészségügyi válsághelyzet kezelésére alkalmas szükségletekre tekintettel állapítja meg azzal, hogy közegészségügyi kényszerengedély legfeljebb 2021. március 31. napjáig adható.
(5) A (4) bekezdés szerinti ellátási szükséglettel kapcsolatos igazolást a gyógyszerészeti államigazgatási szerv saját hatáskörben – a rendelkezésre álló készletek mennyiségére vonatkozó információk elemzésével, illetve kockázatértékelés alapján – állítja ki. Az igazolás kiállításához szükséges további adatok beszerzése érdekében a gyógyszerészeti államigazgatási szerv az Állami Egészségügyi Tartalék kezelőjéhez vagy az egészségügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumhoz is fordulhat adatszolgáltatás iránt.
(6) A közegészségügyi kényszerengedélyért a szabadalmasnak megfelelő díj jár. A díjat az SZTNH állapítja meg. A díjnak ki kell fejeznie a közegészségügyi kényszerengedély gazdasági értékét, így különösen arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet a közegészségügyi kényszerengedélyesnek – a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel – a szabadalmassal kötött hasznosítási szerződés alapján fizetnie kellene.
M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2020. évi 112. szám 2723
(7) Az SZTNH a (6) bekezdés szerinti díj megállapítása során figyelembe veszi különösen a) az adott iparágban a hasznosítási díj és a nettó értékesítési árbevétel jellemző arányát, illetve b) hogy az adott egészségügyi termékben, vagy az egészségügyi termék előállításához szükséges, szabadalmi
oltalom alatt álló eljárásban, berendezésben vagy eszközben megjelenő gazdasági előny milyen arányban vezethető vissza a közegészségügyi kényszerengedéllyel érintett szabadalom alkalmazására (fedési hányad).
(8) A közegészségügyi kényszerengedélyes a közegészségügyi kényszerengedélyről az SZTNH-hoz címzett nyilatkozattal bármikor lemondhat. A lemondásról az SZTNH értesíti szabadalmast és a gyógyszerészeti államigazgatási szervet.
(9) A közegészségügyi kényszerengedély az arról való lemondással, a (4) bekezdés szerinti határozott idő lejártával, vagy a szabadalmi vagy kiegészítő oltalom megszűnésével megszűnik.
(10) A közegészségügyi kényszerengedély lemondás vagy a (4) bekezdés szerinti határozott idő letelte miatti megszűnése esetén a közegészségügyi kényszerengedélyes által jogszerűen forgalomba nem hozott egészségügyi termék, vagy egészségügyi termék előállításához szükséges eljárás, berendezés vagy eszköz megsemmisítését a gyógyszerészeti államigazgatási szerv határozatban rendeli el.
(11) A (10) bekezdés nem alkalmazandó, ha a közegészségügyi kényszerengedélyes a (4) bekezdés szerinti határozott idő letelte előtt újabb, az egészségügyi termékek előállítását megalapozó közegészségügyi kényszerengedéllyel azonos tárgyi hatályú közegészségügyi kényszerengedélyt szerez.
(12) Ha a közegészségügyi kényszerengedély alapján előállított egészségügyi termék forgalomba hozatala törvény alapján hatósági engedélyhez kötött, az engedélyező hatóság az engedélyezésre irányuló eljárásában a közegészségügyi kényszerengedélyben foglaltakat a kérelem elbírálása során bizonyítottnak tekinti.
2. § (1) A közegészségügyi kényszerengedély alapján előállított egészségügyi termékeket a szabadalmas által előállított terméktől egyedi jelzéssel kell megkülönböztetni. A csomagoláson és valamennyi kapcsolódó iraton egyértelműen fel kell tüntetni, hogy az egészségügyi termék előállítására az SZTNH által adott közegészségügyi kényszerengedély alapján, kizárólag belföldi forgalmazás céljából került sor.
(2) Ha a közegészségügyi kényszerengedély jogosultja nem tesz eleget az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségnek, a gyógyszerészeti államigazgatási szerv az egészségügyi termék – az (1) bekezdésnek, illetve a 3. § (2) bekezdés c) pontjának megfelelő – átcsomagolására kötelezi.
(3) A szabadalmi oltalom alatt álló egészségügyi termék vagy egészségügyi termék előállításához szükséges eljárás, berendezés vagy eszköz jogosulatlan hasznosításáért a szabadalmas a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 35. § (3) bekezdése szerint kártérítést követelhet. E rendelkezést a kiegészítő oltalom tekintetében is megfelelően alkalmazni kell.
3. § (1) A közegészségügyi kényszerengedéllyel kapcsolatos eljárásra az Szt. rendelkezéseit az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni: a) az SZTNH háromtagú tanácsban jár el, b) a hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre legalább tizenöt, de legfeljebb harminc napos határidőt kell kitűzni,
valamint határidő-hosszabbítás csak különösen indokolt esetben adható, c) az SZTNH soron kívül jár el.
(2) A közegészségügyi kényszerengedély iránti kérelemnek – az Szt. 45. § (5) és (6) bekezdésében foglaltakon túlmenően – tartalmaznia kell: a) a közegészségügyi kényszerengedély alapján hasznosítani kívánt találmányra adott szabadalom vagy
kiegészítő oltalmi tanúsítvány lajstromszámát, b) a kényszerengedély alapján a kérelmező által gyártani kívánt egészségügyi termék megnevezését, gyógyszer
esetén pedig a termék szabadnevét, c) azokat a jelzéseket, amelyek a közegészségügyi kényszerengedély alapján gyártani kívánt egészségügyi
terméket a 2. § (1) bekezdése szerint megkülönböztetik a szabadalmas termékétől, d) gyógyszerészeti államigazgatási szerv igazolását arról, hogy a kérelmező az egészségügyi válsághelyzettel
összefüggő belföldi szükségletek kielégítése céljára alkalmas, az igazolásban meghatározott szükséges mennyiségű egészségügyi termékre kéri a közegészségügyi kényszerengedélyt,
2724 M A G Y A R K Ö Z L Ö N Y • 2020. évi 112. szám
e) annak igazolását, hogy a közegészségügyi kényszerengedély kérelmezője rendelkezik a közegészségügyi kényszerengedély alapján előállítani szándékozott, a d) pont szerinti igazolásban meghatározott mennyiséghez megfelelő kapacitással,
f ) az e) pontban meghatározottak hiányában annak igazolását, hogy a kérelmező a d) pont szerinti igazolásban meghatározott mennyiség előállításához szükséges kapacitások biztosítása érdekében komoly előkészületeket tett.
(3) A közegészségügyi kényszerengedély iránti kérelemre az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásával egyidejűleg. Ennek elmaradása esetén a kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
(4) Az SZTNH a kérelem beérkezését követően megvizsgálja, hogy a) a kérelem megfelel-e a (2) és (3) bekezdésben foglalt feltételeknek; b) teljesülnek-e az 1. § (1) bekezdésében foglalt feltételek.
(5) Az SZTNH a kérelem beérkezésétől számított nyolc napon belül értesíti a kérelemben érintett szabadalmast annak a tényéről, hogy találmánya tekintetében kényszerengedély megadása iránt kérelmet nyújtottak be.
(6) Az SZTNH döntéséig a közegészségügyi kényszerengedély kérelmezőjével szemben a kérelemben megjelölt szabadalommal vagy kiegészítő oltalmi tanúsítvánnyal kapcsolatban folyó bitorlási pert, és az ahhoz kapcsolódó ideiglenes intézkedést fel kell függeszteni.
(7) Ha a közegészségügyi kényszerengedély iránti kérelem nem felel meg a (4) bekezdésben előírt feltételeknek, a kérelmezőt hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell felhívni. A kérelmet el kell utasítani, ha az a hiánypótlás, illetve nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. Ha a kérelmező a hiánypótlási felhívásra a kitűzött határidőn belül nem válaszol, a kérelmet visszavontnak kell tekinteni.
4. § (1) Az SZTNH tárgyalás tartása nélkül határoz a közegészségügyi kényszerengedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról. A döntést írásba kell foglalni és közölni kell a kérelmezővel. A döntésről az SZTNH a szabadalmast a döntés meghozatalától számított nyolc napon belül értesíti.
(2) A közegészségügyi kényszerengedély megadásáról szóló határozatnak tartalmaznia kell: a) a közegészségügyi kényszerengedély időtartamát; b) azokat a jellemzőket, amelyek a közegészségügyi kényszerengedély alapján előállítani kívánt egészségügyi
terméket megkülönböztetik a szabadalmas termékétől; c) a szabadalmasnak fizetendő díj meghatározását; d) a szabadalom vagy a kiegészítő oltalmi tanúsítvány lajstromszámát; és e) az egészségügyi termék megnevezését, gyógyszer esetén pedig a termék szabadnevét.
(3) A közegészségügyi kényszerengedélyt be kell jegyezni a szabadalmi vagy a kiegészítő oltalmi tanúsítványokról vezetett lajstromba, és arról hatósági tájékoztatást kell közölni az SZTNH hivatalos lapjában.
(4) A közegészségügyi kényszerengedély megadásáról az SZTNH haladéktalanul tájékoztatja a gyógyszerészeti államigazgatási szervet.
5. § (1) Az SZTNH-nak a 4. § (1) bekezdésében meghatározott döntése elleni jogorvoslat vonatkozásában az Szt. rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a megváltoztatási kérelemnek a megadott közegészségügyi kényszerengedély tekintetében halasztó hatálya nincs.
(2) A gyógyszerészeti államigazgatási szervnek a kényszerengedély időtartama alatt, a kényszerengedély alapján előállított gyógyszerrel összefüggő döntéseivel szemben indított perben azonnali jogvédelemnek nincs helye.
6. § (1) Ez a rendelet – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) A 7. § az e rendelet kihirdetését követő tizenötödik napon lép hatályba.
7. § A Kormány e rendelet hatályát a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/2020. (III. 11.) Korm. rendelet szerinti veszélyhelyzet megszűnéséig meghosszabbítja.
Orbán Viktor s. k., miniszterelnök